Tegnap reggel egy igazán hangulatos kis cseh kávézóban ültem. Miközben a feltűnően jókedvű pincérnő épp kihozta a friss croissant-omat – egy kis csokikrémmel 😜 – és a hozzá illő kapucsínót, elkezdtem megírni a prágai utazásom élményeit.
Ígérem hamarosan az is bekerül a social média tengerébe, és biztosan benne lesz az a hely is ahol ez az írás születik most, de ha már ma épp augusztus 20-a van, bármennyire is élménydús Prága, kikívánkozik néhány gondolat a kedvenc városomról.
Mert épp a napokban kaptam az instagramon egy üzenetet, amiben azt kérdezte a levélíró, hogy melyik a kedvenc városom. 🤗
Elkezdtem megírni a választ. Az olaszokat imádom, ott nem is tudnék csak egy helyet vagy várost választani, most épp Prága varázsolt el, tavasz óta Franciaország és azon belül Provence is a szívembe költözött, Budapest pedig annyira szép, hogy amikor látom mindig büszkeséggel tölt el, hogy magyar vagyok. 🙏🏼
Rengeteg csodálatos hely, szép emlék és élmény az ami végül összeállítja a kedvencek listáját. De csak egy olyan város van, ahol otthon lehetek, amit a hibáival együtt szeretek, ahol szinte mindent ismerek. Az ember szülővárosa mindig is a legszebb lesz számára. Akkor is ha később máshová sodorja az élet. Hazajönni mindig egy jólesően borzongató érzés lesz, mert az otthon olyan, ahová hazatérhetünk mindennel ami velünk vagy bennünk történt. 😌
Szeretem Egert. Szeretek magassarkúban egyensúlyozni a macskaköveken, szeretem a látványt, ami reggelente a belvárosban fogad, szeretem, hogy hangos a nyár, mert él és nyüzsög minden, szeretek szlalomozni a turisták között a főtéren, mert az azt jelenti, hogy mások is szeretik, azért jönnek, hogy lássák és átéljék a hangulatát.
Szóval, igen. Eger a kedvenc városom. Ide tudok hazaérkezni és innen tudok útnak indulni újra és újra. ❤️
